Hogyan került a műanyag a kávénkba?

A műanyag kifejezés ma már szinte mindent lefed – zacskót, palackot, ételes dobozt, kapszulát, fedőt, csomagolást. Valójában azonban a műanyag kőolaj‑alapú, mesterségesen előállított polimer, amelyet eredetileg azért találtak ki, hogy olcsó, tartós és sokoldalú legyen. És ebben tökéletesen sikeres is lett. Túl sikeres.

A műanyag nem természetes anyag. Nem bomlik le úgy, mint a fa vagy a papír. Századokig, sőt ezredekig velünk marad, miközben apró darabokra esik szét – mikroműanyaggá –, ami bár láthatatlan, de annál veszélyesebb.

Mi köze a műanyagnak a kávéhoz?

A kávé eredetileg egyszerű dolog: őrölt kávé és forró víz. Mégis ma sokszor úgy isszuk meg, hogy:

• egyszer használatos műanyag kapszulában érkezik,
• magas nyomás és hő hatására főzzük le,
• majd a kapszula a kukában végzi.

A legtöbb eldobható kapszula többféle műanyagból és alumíniumból áll, amelyek szétválasztása bonyolult vagy gazdaságtalan. Ezért a kapszulák döntő többsége nem újrahasznosul, hanem lerakókba vagy égetőkbe kerül.

Mikroműanyag: amit már nem tudsz kikerülni

A kutatások szerint mikroműanyag van:

• az ivóvízben,
• az élelmiszerekben,
• és kimutatható az emberi szervezetben is.

A hő és nyomás – pontosan az, ami a kapszulás kávéfőzésnél történik – fokozhatja a műanyagból kioldódó anyagok mennyiségét. Bár sok gyártó megfelel a szabályozásoknak, egyre több szakember teszi fel a kérdést: Valóban jó ötlet naponta többször forró vizet átengedni műanyagon? 

Jó hír, hogy van alternatíva

A műanyag nem „gonosz”, de feleslegesen használni azt, ami kiváltható, már döntés kérdése. A kávézásnál például választható a rozsdamentes újratölthető kávékapszula, ami egy tartós, megoldás. A döntés minden reggel ott van a kezedben.

Mit töltesz bele a gépedbe és mit hagysz magad után?